Napjaink versengő világában azt látjuk, hogy egyre több nő viselkedik férfiasan, háttérbe szorítva a klasszikus női értékeket. Ezzel párhuzamosan a férfiakat gyakran látjuk gyengének, erőtlennek. De valóban ez a helyzet, vagy mi, nők is tehetünk erről?

Pedig pontosan tudjuk milyen, amikor egy nő ebben a harmóniában van. Énjét nem állítja csatasorba, helyette egyfajta bölcs mélységet képvisel, misztikus kisugárzással. Egyszerűen jó a társaságában lenni, életre kelti a világot, megadja a dolgok lelkét. Óriási erő van ebben, valami megfoghatatlan, titokzatossággal átitatott inspiratív nőiség.
De miért olyan távoli ez sok nő számára? A válasz a mai társadalmi szemléletben keresendő, amely alapvetően a férfi teljesítményértékeket hangsúlyozza, így nőként is azt gondoljuk, teljesítményünkért ismernek el bennünket. Ezért van az, hogy az amazon nő se nem nyugodt, se nem nyitott, nem tud várni, állandó időnyomásban él. Cselekszik, de nem létezik; lendületes, de nem vonzó; agresszív, de nem fogékony. Mindent és mindenkit irányítani akar. Aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy mélyen, legbelül megszólal egy hang – amit gyakran néhány külső hang is megerősít –, hogy valami, valahol nem az, aminek lennie kellene. Ilyenkor teszi fel magának a kérdést: miért van az, hogy mindig mindent én csinálok? Miért csak én vagyok képes jól teljesíteni? Miért nem gyengülhetek el? Miért nincs támaszom? Miért én viselem a nadrágot?
Amikor ilyen és hasonló kérdések megjelennek bennünk, érdemes végiggondolni kapcsolatainkat. Nem akarunk-e folyton bizonyítani, teljesíteni ott is? Nem versengünk-e a kontroll érzéséért, egy helyzetben a győzelemért? Elfelejtettük talán, hogy a férfiak számára a nő lelki aspektusa az, ami a biztonság, az ösztönzés és a megelégedettség forrása? Pedig ettől válik lelkileg is vonzóvá egy nő. A gyengéd, figyelmes és titokzatos nő attraktívabb, mint egy harsány, veszekedő, számon kérő amazon. Az utóbbi ugyanis a fenyegetés érzését váltja ki a férfiakban, ami eltávolít és elgyengít. Az igazi férfi nem harcolni akar a kapcsolatban, hanem töltődni.
Emlékezzünk, hogy a természetben a nőiesség szimbóluma a nyugalom, a lassú átalakulás, a termékenység és növekedés. Nőies hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek, nőies minden, ami passzív, puha, befogadó. Ha egy nő megváltoztatja önmagában a nőiséghez fűződő viszonyát, megváltozik a kisugárzása is. Ahogy olvad le az amazon páncél, úgy találja meg a vágyott harmóniát, amit rajta kívül más is érez a társaságában.
Porkoláb-Minarik Annamária
klinikai szakpszichológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése