Kulcs a boldogsághoz- avagy "a hogyan legyünk boldogtalanok" attitűd eszköztra

Meglepően jópofa cikkre bukkantam ma a facebookon, gondoltam meg is osztom.
Manapság rengeteget lehet olvasni a hapiness kutatásokról, illetve arról, hogyan legyünk boldogok, mi a recept, stb...Ez a cikk, szintén egy pszichológus sokéves munkája alapján írt "receptről" szól, csak épp ellenkező előjellel, "hogyan legyünk boldogtalanok" címmel. Ami a dolog fricskája, hogy ha figyelmesen elolvassuk, viszonylag könnyen rájöhetünk, mi a kulcsa a boldogságnak.

Ime a cikk:  14 lépés életed romba döntéséhez

Agyféltekei külnbség, most a párkapcsolat szemszögéből

Ismét egy szórakoztató gyöngyszem a jobb-bal agyfélteke különbségeiről...most a randi és párkapcsolat szemszögéből:)

Megtekinthető itt: Szerelem lateralizációja

Agyféltekei dominancia - itt tesztelhető, melyik agyféltekét használjuk

Jópofa teszt az agyféltekei dominanciáról....tartogathat meglepetéseket. 
Ha érdekel, melyik agyféltekéd a domináns, katt ide:
Teszt - agyféltekei dominancia

Mindent a teljesítményért- avagy meddig préseljük a gyereket?

Manapság -sok más között- egy, a pszichológusok körében meglehetősen vitatott- "divathóbort" dívik, miszerint minél több mindent préseljünk bele a gyerekkorba, hogy csemeténk kiváló képességekkel rendelkezzen majd a későbbiekben. Ezt a szülők többsége jó szándékkal teszi, sokszor tudományos kutatásokra hivatkozva (bizonyított ugyanis, hogy a gyermekkori tanulékonyság és fogékonyság az új ismeretekre jóval nagyobb, mint később). 
Sajnos ezen túlzások miatt a nevelési tanácsadók, pedagógusok és gyermekpszichológiai, pszichiátriai rendelők egyre töb szorongó és egyéb lelki problémákkal küzdő gyerekkel találkoznak, mert a gyerekeket túlnyomják, a rengeteg különóra, fejlesztés nevében. Arról nem is beszélve, hogy a spontán játék s kreativitás idejét is elveszik a kicsiktől, ami adott életkorban az egyik legfontosabb kognitív és mozgásos fejlesztés. Érdemes tehát átgondolni, hogy mivel használunk és ártunk a gyereknek, hagyni időt nekik játékra, a világ felfedezésére saját ütemükben és rengeteg mozgásra-szabadon, együtt a családdal:

Továbbiak itt olvashatóak:  Mindent a teljesítményért? 

Az egészséges személyiségfejlődés Ranschburg doktor tollából...

Kiváló írás az egészséges személyiségfejlődés egyik meghatározó feladatáról....

Kiváló írás az egészséges személyiségfejlődés egyik meghatározó feladatáról....

"A fiam odajött, és azt mondta: 'Apu, van egy nagy problémám, segíts megoldani!' Ilyenkor az ember megigazítja a nyakkendőjét, kihúzza magát – nem hiába vagyok pszichológus, a tizenéves fiam hozzám fordul a problémájával! Ez nagy dolog! 'Tessék, fiam, állok rendelkezésedre.' És előállt egy valóban létező problémával. Ilyenkor az ember gondolkodik egy ideig, és megpróbál valami használható megoldást ajánlani. A gyerek szintén elgondolkodik: 'Igen apu, ez jó. De… ezért és ezért nem használható.' Hát van valami abban, amit a srác mond, találjunk egy másikat. Erre megint ugyanaz jön: 'Igen, apu, ez is jó, de…' Akkor az ember már nyel egyet. Harmadikat már nehéz, a legtöbb szülő ezt nem is vállalja. Én még egy harmadikat is vállaltam, amire természetesen ugyanaz a válasz jött: 'igen, de'. Aztán a gyerek megköszönte szépen, hátat fordított, és a hátából sütött a gúny. 'Tessék! Ennyit érnek az ősök!' És én tudtam, hogy ez kell neki: bizonyíték arra, hogy mindannak, amit rólam kicsi fiú korában gondolt, a kilencven százaléka nem igaz. Hogy esendő ember vagyok. Neki kellenek erre a bizonyítékok, hogy önmagává tudjon válni. A szülők ezt nagyon nehezen viselik – nemcsak a játszmákat, de általában azt a folyamatot, amikor a gyerekük szemében leértékelődnek. Pedig ez elkerülhetetlen, mert azon a magas szinten, ahol a gyerek minket korábban elképzelt, nem lehet az életet leélni. Teljesen egyértelműen értékvesztésnek kell történnie, hogy ne alulról fölfelé kelljen ránk néznie, hanem egy síkban legyen a tekintetünk." Dr. Ranschburg Jenő

Anális szex- egy kicsit más oldalról

Egy érdekes cikk a szexualitás egy meglehetősen tabu témájában. Sok mindenről lehetne a cikk kapcsán tovább gondolkodni......

"A pornófilmek hatására a mai fiatalok – és idősek is –, követve a trendet, egyre inkább igénylik az anális szex kipróbálását vagy rendszeres élvezetét. Férfiak elmondása szerint egy valamire való férfi minden lyukat be akar tömni, hiszen ettől érzi magát macsónak. Ám amíg a férfi megéli a szenvedélyt, addig sok nőnek a szó legteljesebb értelmében szenvedést jelent az anális behatolás." Részlet a cikkből:

http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20131004/analis-szex-szextanacsado/

Testkép mindenek felett?

A " mai testkep mindenek felett " kultúránkban megjelent egy fotosórozat, ami kendőzetlen és naturális, és nem éppen a mai ideakép megformázója. Amikor ezeket a képeket nézi az ember, óhatatlanul elgondolkodik, hogy vajon hogyan jutott odáig a világ, ahol ma tart, ahol akkora a nyomás a külsőségek tökéletesítésén, hogy egész életeket képes ura alá vonni, és megsemmisíteni.......
Az alábbi képsorok önmagukért beszélnek: 
Anyai testek a maguk valóságában

Felnőttként együtt élni a szülőkkel

Napjainkra egyre jellemzőbb az az élethelyzet, hogy a gyerekek nem repülnek ki időben a családi fészekből, azaz nem ritka, hogy fiatal felnőttkoruk jelentős részét továbbra is a szüleikkel együtt élve élik. Érzékeny és érdekes témakör boncolgatni, vajon mi minden áll ennek a jelenségnek a hátterében.

Tény, hogy sokszor gazdasági kényszer az együttélés, nem pszichológiai probléma, ilyenkor jellemzően mindkét fél megéli a kényszer szülte negatívumokat.

De gyakorta látjuk azt is, hogy a kettő összefonódik, vagy éppen a gazdasági helyzet takarja el a háttérben meghúzódó,gyakran nem tudatos  pszichodinamikai folyamatokat.

A leválás természetes pszichológiai folyamat, az önállóság és a felnőtt autonómia kialakulásának alapvető mozzanata. Ha a leválás valamelyik oldalról nem támogatott, akkor ellentétes erők dinamikai hatása miatt könnyen beleragad a fiatal felnőtt a gyerek, míg a szülő a szülő szerepbe. A fiatalban a leválási nehézség vagy képtelenség számos pszichés diszkonfort érzést adhat, mint például annak szorongató érzését, hogy mennyire sikerül teljesíteni az életfeladatait,vagy megvalósítania önmagát, legyen szó a munkájáról vagy a családalapításról.Ha egy fiatal felnőtt eredeti családjánál otthon lakik, óhatatlanul kicsit gyerekszerepben marad. A gyerekszerep mentesíti számos élethelyzetben a felelősségvállalástól, az apróbb és nagyobb kihívások megtapasztalásától, amely révén adaptálódó készsége, megküzdési mechanizmusai sérülnek, nem beszélve az akadályozott önismeret, illetve önértékelés fejlődésétől.

A leválásban,elengedésben az önmagunkban vetett hit és bizalom erősődése is benne van, hiszen tapasztalataink alapján mélyül viselkedésrepertoárunk és személyiségünk is.

A fiatalok szemszögéből van még egy, a  leválást nehezítő tényező. A rendszerváltás után, épp a mai a harmincas korosztály maradt követendő minta nélkül. Hiszen a szülők által mutatott életstratégiák a mai világban már kevéssé érvényesek. Új modelleket, új szerepeket kell kialakítaniuk, úgy, hogy közben az ötvenesek azt közvetítik, hogy nehezen megélhető ez a világ, mert furcsa és egészen más, mint az előző. Ilyen bizonytalan helyzetben pedig előfordulhat olyan állapot, hogy a személyiségfejlődés megreked, vagy visszacsúszik egy korábbi, alacsonyabb szintre, ahol a megküzdési stratégiák még jól beváltak.

De a fentiekből is érezhető, hogy a leválás problematikája nem egy, hanem  kétirányú folyamat. Gyakran a szülő sem tud elengedni, nem hagyja leválni a gyerekét. Az ilyen szülő számára a gyermeke adja identitása jelentős részét, így saját személyisége kerül veszélybe azáltal, ha gyermeke kirepül a fészekből. A leválást nem engedő szülő igazi fenyegetettségként éli meg gyereke távolodási kisérleteit, és gyakran tudattalanul a fiatal felnőttben bűntudatot alakít ki, amiért az el akarja hagyni a szülői házat. Azok a fiatalok, akik nagyobb énerővel rendelkeznek, jobban lázadnak és kivívják maguknak az autonómiát, jó esélyük van az ilyen szülőktől is leválni. Akik viszont ebben kevésbé jók, azokat a szülők jobban tudják befolyásolni,és tudatosan, vagy tudattalanul, de magukhoz láncolják gyerekeiket. Ezzel azonban ártanak neki, és gyakran sajnso túl késő, mire a fiatal-aki addigra már nem is annyira fiatal- rádöbben, hogy kihagyta életfeladatait a családidinamika hatására.

Fontos tehát   szem előtt tartani, hogy a szülői védelem egy idő után nem biztos, hogy segíti a felnőtté válást. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a fiatal felnőttnek meg kell tapasztalnia néhány nehezebb élethelyzetet, kisebb kríziseket, amiken túljut, amiket megold és amikből tapasztalatokat szerez,  mert ezek a tapasztalatok segítik az érlelődést és a későbbi felelősségvállalást. Az a szülő, aki bízik önmagában,és abban, hogy jó munkát végzett gyermeke felnövekedéséig, el meri engedni gyermeke kezét, mert megfelelő útravalókkal látta el az élet változatos területein.

Porkoláb-MinarikAnnamária

klinikai szakpszichológus

Jobb és bal agyfélteke :)

Apás szülés- megható képsorokkal

Gyönyörű és megható videó a szülésről, két ember közötti őszinte és mély kapcsolatról, családdá válásról, emberiességről és a női kör segítő erejéről. Érdemes megnézni.....

A megtekintéskez katt ide: Apás szülés

Az elköteleződés a tartós párkapcsolat kulcsa

Az általam is oly nagyrabecsült Kopp Mária sorai köszönnek vissza az alábbi linken. Skrabski Àrpàddal közösen írt tanulmányában alapvető igazságokra mutatnak rá.

http://balansz.postr.hu/elkotelezodes-a-tartos-parkapcsolat-kulcsa

A sikeres párkapcsolat hozzávalói - recept :)

Te milyennek látod Önmagad?

Kampányfilm a nők önképéről.....úgy vélem ez a poszt önmagáért beszél.

http://osztod.hu/?tag=kampany

Hűség vagy hűtlenség

A párkapcsolatok – mint ahogy a névben is benne van- egy pár révén működnek harmónikusan. Ez azt is jelenti, hogy ha egy harmadik fél belép a kapcsolatba, a harmónia megtörik, valaki, no meg a kapcsolat egésze sérülni fog.  De tudjuk-e, mi minden mozgatja  a hűség vagy a hűtlenség irányába a feleket? Nézzük meg a témát kicsit közelebbről, nemtől függetlenül, ezúttal az  evolúciós pszichológia mindenki által ismert szempontjait félretéve.

Ahhoz, hogy valaki hűséges maradjon párjához sok tényező szükséges.  Először is kell, hogy bizzon önmagában, azaz megfelelő és biztos alapokon álljon az önbizalma. Ha valaki mindig mástól várja a visszaigazolást, és az elismerést, akkor könnyen megesik, hogy kapcsolatait ideaképei mentén válogatja, azaz  aki kellően visszatükrözi, vagy megerősíti értékeit, ott megleli a szerelmet. Igen ám, de ez csapda helyzet , mivel a baj bekövetkezik, amint a kapcsolat már rutinosabbá válik- és ez bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, elkerülhetetlen-, azaz a kezdei ideális társból a partner reális társsá válik. Ilyenkor visszajelzései is reálissá válnak. Ebben az esetben a bizonytalan önbizalmú ember új irányokba kezd nézni, és keres egy olyan felet – sok esetben a meglévő kapcsolat mellett-, aki majd ismételten megerősíti ideaképeit.  

A hűséghez elköteleződés is kell, azaz képes kell hogy legyen az ember hosszú távon, egy irányba tartani, kötődni és ragaszkodni társához. Az elköteleződés nem más, mint szándék, hogy nem kívánunk kilépni, sem kikacsintani a kapcsolatból. A kötödés olyan pszichológiai állapot, amelyben a közelség , a biztonság és az intimitás felhangosodik,  biztosítva ezzel a  lelki egészség fenntartását.

A harmadik allapillér a tisztelet. A tisztelet és a megbecsülés igénye alapvető szükségleteink közé tartozik, így a másik iránti tisztelet morális értéke megalapozza a hosszú távú, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot. A félrelépés a másik tiszteletben tarásának félredobását is jelenti, az őszinteség hiánya, a hazúgság vagy eltitkolt valóság a másik önbecsülését aláássa.

A negyedik alappilér az önismeret. Ha megfelelően ismerjük saját mozgatórugóinkat, akkor nem arra használjuk társunkat, hogy asszisztáljon személyiségünk megnyilvánulásaihoz, elkerülve ezáltal a klasszikus kommunikációs és kapcsolati problémákat. Ha ismerjük önmagunkat, akkor képesek vagyunk felülkerekedni saját hangulataink által kreált valóságunkon, így az egyes problémák esetén nem feltétlenül a másikban, vagy a kapcsolatban keressük a hibát.

Végül az ötödik alappillér az erő, vagy értékrendbeli tartás, ami megakadályozza a félrelépést. Mivel minden kapcsolat egy idő után veszít kezdeti varázsából, az elcsábulás lehetősége adottá válik. Minden elcsábulási vagy flörtölési helyzetben van egy pillanat, amikor döntést hozunk, amikor a gondolatban eljátszottat valósággá tesszük, vagy nem tesszük. És ezen a pillanaton múlik, hogy hűségesek leszünk, vagy hűtlenek. Ha megfelelően kötődünk és elköteleződtünk, ha kapcsolatunk múltját és jelenét értékeljük, ha tiszteletben tartjuk a partnerünket, és a hűség  vállalt erényünk, akkor abban az első pillanatban nemet mondunk, megállunk. Ez az a pont, amikor tovább lépnénk a megjelent harmadikkal, legyen az egy ártatlannak tűnő telefonszám csere, vagy az első személyes sms, levélváltás, stb. Ezen a ponton még meg tudunk állni, hiszen itt még nem megyünk túlzottan mélyre érzelmileg, ami után már nincs visszaút. Itt kell mérlegelnünk, megéri-e megkockáztatni a jelenlegi kapcsolatunkat egy hirtelen fellépő vágy, szenvedély beteljesítése miatt, vagy nem.

Ha mérlegelünk, gyakran rájöhetünk, hasonló érzéseket meglévő kapcsolatunk is megmozgatott valaha bennünk, és ha az megváltozott, idővel ez az igéretesnek tűnő is meg fog. És itt kell feltennünk a kérdést, vajon megéri e megkockáztatnunk, netán eldobnunk mindent egy illúzióért.

Porkoláb-Minarik Annamária

klinikai szakpszichológus

Könyvajánló: Bennünk élő Istennők

Jean Shinoda Bolen:  Bennünk élő istennők

Jean Shinoda Bolen japán származású amerikai pszichiáter, a San Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora, C. G. Jung követője. A görög mitológia istennő-alakjaiban az örök női szerepek máig erős ösztönkésztetéseit ismerte föl. A könyv anyagából Amerika-szerte sikeres előadássorozatot tartott. Arra tanít, hogy jellemük gazdagításával, belső "istennőink" megszólításával vegyük a magunk kezébe sorsunkat, váljunk életünk főszereplőjévé. Bolen segítségével ráismerünk önmagunkra és nő-társainkra: könyve egyszeriben megértővé tesz a magunk és nőtársaink olykor logikátlannak látszó viselkedése iránt, sőt, még a lelki betegségek kialakulására is magyarázatot ad. Legfőbb tanulsága, hogy önmagunkon, ha kell, bármikor változtathatunk, nem vagyunk kiszolgáltatva sem a saját lelki alkatunknak, sem a sorsunknak. Férfiak számára különösen ajánlható, igen hasznos olvasmány!

The Girl Effect

Megtekintéshez kattints ide: The Girl Effect

Figyelemfelhívó kisfilm, mély igazságtartalommal. Sajnos sokkal több nőt érint az üzenete, mint azt gondolnánk. Nekem nagyon tetszik, mert egyrészt megmutatja, hogy létezik alternatíva, másrészt kedevesen de súlypontozva terjeszti a fontos üzenetet. Harmadrészt, számunkra, a jóléti, fejlett társadalomban élők számára is tartogat plusz mondandót. Nem csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire nehéz sokak sorsa a világban, de egyúttal fókuszba kerülhet az is, hogy mi magunk milyen szerencsések vagyunk, hogy másképp élhetünk, és, hogy megadatott számunkra a választás lehetősége!
Bár a kisfim angolul van, de azt gondolom a képek segítségével minden nyelven érthető az üzenete

Hamupipőke paradoxon

És boldogan éltek, míg meg nem haltak…..

….így fejeződnek be a tündérmesék, sok-sokkisleány és kislegény memóriájába vésődve. A valódi életben pedig itt kezdődika reális kapcsolat, minden megmérettetésével együtt.

Minden szerelmi kapcsolat első időszaka, amézesheteket idéző egmásba olvadás. Ilyenkor a nagybetűs  szerelem felülírja a realitást.  A legjobb oldalunkat adjuk, és a másik legjobboldalát kapjuk. Hiszen hóditunk és meghódíttatunk.  De mit is jelent mindez egy kicsit közelebbrőlés mélyebbről szemügyre véve?

A szerelem kialakulásakor rengeteg azideaképek mentén megélt pillanat, tetszik vagy sem, de  ideáink mentén választunk. Valamit, vagyvalakit meglátunk a másikban, valaki vagy valami olyat, aki, ami egyezik azzala vággyal, képpel, amelyet gyermekkorunk óta ábrándjainkban őrzünk leendőtársunkról. És mi magunk is ideális képünknek megfelelően viselkedünk,beteljesítve társunk saját magában őrzött ideális ábrándjait. De nem kellmegijednünk, mert ezzel semmi gond nincs, amióta világ a világ és a trubadúrokénekelnek a szerelemről, így  működünk.És ez biztosítja számunkra, hogy megélünk ezernyi csodát.  A szerelem ettől olyan, mint a mozivásznon, tulajdonképpenszó szerint az,  hiszen mozivászonként vanjelen társunk számunkra,  beleláthatjukmindazt amire vágyunk. És mi magunk is mozivászonként funkcionálunk neki, teretadva az ő vágyainak. Pszichológia terminusban fogalmazva projektálunk, azazrávetítjük a másikra saját belső vágyainkat, érzéseinket. Mindezt könnyűmegtennünk, hiszen a kapcsolat elején kevés információnk van a másikról, ígysokkal könnyebb saját vágyaink mentén felépíteni róla a képet. De mindez idővelelillan, és valójában a kapcsolatok innentől válnak reálissá, innentőltanulhatunk önmagunkról is többet, és innetől kapunk teret a fejlődésreis.  Azáltal, hogy egyre jobbanmegismerjük a másikat, törvényszerűen egyre kevesebb újdonságot és meglepetésttart számunkra  a kapcsolat. És mivel azújdonság izgalmas, várakozással teli, míg a rutin megszokott, és nem hoz nagyamplitudójú izgalmakat, ezért fel kell készülnünk ennek elfogadására. Ennekidőfaktora megközelítőleg 1,5-2 év, körülbelül ennyi idő míg  a szenvedélyes szerelem átalakul társszerelemmé.

De mit kezdenek a Párok ezekkel az új érzésekkel,új kapcsolati mínőséggel?

Sokan ilyenkor azt gondolják, kihült akapcsolat, vagy valami baj van vele, miközben csak annyi történt, hogy egykicsit reálisabbá vált, új szintre lépett, más mínőségeket hozva maga után. Ezminden kapcsolat velejárója, még a legnagyobb betűs szerelmi kapcsolaté is,pusztán csak idő kérdése mikor szembesülünk vele saját életünkben.

Az, hogy felismerjük –e, hogy mi zajlikbennünk, velünk, és, hogy mit kezdünk mindezzel csak rajtunk múlik. El tudjuk-efogadni a változást, és meg tudjuk-e élni a realitást, vagy ragaszkodunkideaképeinkhez, és magunk mögött hagyjuk az egészet- egyéni döntés kérdése. 

Aki  nem ismeri fel, hogy a kapcsolatban bekövetkezett változás nem egyvégállapot, pusztán csak az ideaképek elengedésének időszaka, az csapdábaeshet, és beleragadva ideaképébe, újabb és újabb mozivászonként használhatótársat keres. De ez semmi más, mintsem egyfajta menekülés a realtás elől,gondolván, hogy a probléma kívül van, a másik partnerben. Pedig a változást nem kívül kell keresni, a hanemönmagunkon belül. Aki állandóan az új izgalmat, új szenvedély hajszolja, beleragadsaját csapdájába, hiszen csak ideákat kerget, amelyek törvényszerűen ralitássáválnak újabb 1,5-2 év elteltével. És ilyenkor kezdődik minden előlről, deminden egyes alkalommal egy sérültebb énképpel, és a  kudarc és sikertelenség árnyékával kísérve.

Ha azonban tisztában vagyunk azzal, hogyvalójában mi történik bennünk, velünk, akkor meglátjuk azt is, hogy  a reális élhetőbb és megközelíthetőbb, mint azideális. Őszintébb és bizalmibb, hiszen lehetőséget teremt egy mélyebb,odaadóbb megnyílásra, önmagunk felvállalására. Megtapasztalhatjuk általa aténylegesen feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, amelyben hibákkal együttszeretünk és szerethetők vagyunk. Lehetőséget kapunk a másik tükrében valófejlődésre, és a saját fejlődésünk révén társunkat is fejlődésreösztönözhetjük. Elengethetjük a szerepeinket, letehetjük arcainkat ésfeltárhatjuk biztonsággal önmagunkat, mert ismernek, tudják kik és mik vagyunk.Ez egy más mínőségű kapcsolat, olyan, amely mély és őszinte érzelmek menténtapad össze.

Porkoloáb-Minarik Annamária
klinikai szakpszichológus

Férfiak és a szülési fájdalom

Azt hiszem, különösebb kommentet nem kíván ez a post. Sokat elárul a nők mindent felülmúló erejéről. A szülésről sok férfinak van véleménye, természetesen átélt élmény nélkül. Ennek a két fiúnak a véleménye azonban hitelesebb.

Nézzétek meg! A fiúk édesek, a kezdeményezés meg respektálandó.


http://hir.ma/bulvar/ferfiakon-szimulaltak-a-vajudas-es-a-szules-fajdalmat-ket-ora-mulva-feladtak-a-sracok-video/30864

Az építő jellegű veszekedés

Ahhoz, hogy egy kapcsolat pszichológiai értelemben egészségesen működjön, szükséges, hogy kifejezzük érzéseinket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Ez azt is jelenti egyben, hogy minden egészséges kapcsolatban előfordulnak nézeteltérések, viták, de az korántsem mindegy, hogy egy vita konstruktív, azaz építő vagy destruktív, azaz romboló eredménnyel zárul.

Fókuszáljunk most a negatív érzésekre, pontosabban azokra, amelyeket a Párunkkal való nézeteltérés közben élünk át. Hogyan lehet vajon konstruktívan, azaz építő jelleggel vitázni? Hogyan tudjuk kifejezni feszültségeinket, negatív érzéseinket úgy, hogy mi közben az általunk átélt feszültség csökken addig társunkat se romboljuk le?

Az amerikai Anthony Wolf (klinikai szakpszichológus) egy egész könyvet szentelt a témának, amelyből szemezgetve kivettem néhány gondolatot, és tovább szőve most néhány tippet szeretnék adni a harmonikusabb kommunikáció érdekében.

Talán az első, és legfontosabb tipp, hogy vegyük észre a vita kapcsán magunkból előbújó “Gyermeki –Én-t”. A Gyermeki Én ugyanis  egy sértődékeny, makacs, és mozdíthatatlan oldalunk, amely még akkor is harcol, amikor már egyértelmű, hogy felesleges. Próbáljunk meg Felnőtt énnel benne lenni a vitában, ahol a győzelem és a pillanatnyi siker elérése helyett a hosszan tartó harmónikus kapcsolatot tartjuk szem előtt. Ha a másik fejéhez vágunk indulatból sértéseket, vagy bezárunk és nem halljuk meg az ő igényeit, akkor a viták rombolni fogják kapcsolatainkat egyre inkább eltávolítva  a két embert egymástól.

A második legfontosabb, hogy maradjunk minden esetben a  vita tárgyánál, azaz ne kezdjuk el egymást szapulni és azt bizonygatni, hogy kinek is van igaza. Csak a tényt nézzük, ami miatt a nézeteltérés kialakult, mert elképzelhető, hogy alapvetően nincs is akkora feszültség közöttünk az adott témára vonatkoztatva, csak mindannyian mögé tettünk valami más, sokkal személyesebb dolgot, érzelmet, ami elvitte a beszélgetést a vita irányába.

Végül a harmadik tipp, hogy  ne akarjuk mindenárom megoldani a helyzetet, ne hergeljük bele jobban magunkat a vitába, mint szükséges. Mindkét fél mondhassa el a véleményét, és ha nincs közeli álláspont, akkor zárjuk le a vitát (ez lehet átmeneti, vagy végleges lezárás a vita tárgyától függően). Van  olyan állapot, amikor jobb egy kicsit távolabb menni, lehiggadni, és állni hagyni a dolgokat. Így később visszatérve lehet, hogy az adott helyzet már nem is tűnik  olyan feszültséggel telinek. Sokszor elég annyi is, hogy kimondhattunk az érzéseinket, hiszen ezáltal megkönnyebbülünk, megéltük, hogy társunk meghallgatott, odafigyelt rank. Azaz nem minden esetben kell az igazunkat megvédeni, kijárni, néha elég csak figyelni vagy a kimondás által megkönnyebbülni.

Porkoláb-Minarik Annamária

klinikai szakpszichológus

A tartós kapcsolat alappillérei

Nemrég olvastam az amerikai szakirodalomban egy kiváló cikket a tartós párkapcsolatok sikertényezőiről.  Néhány saját gondolattal kibővítve ajánlom figyelmetekbe az alábbiakban. Hasznos lehet Mindenkinek, aki szeretné tudni mi minden mentén kell dolgoznia mind önmagában,  mind kapcsolatá ahhoz, hogy hosszútávú, sikeres párkapcsolatban éljen. 

A legtöbben arra vágyunk, hogy életünkben  megtaláljuk a nagy Ő-t és, hogy boldog, hosszú kapcsolatban éljünk vele. Amikor egy helyes, idős házaspárt látunk kézenfogva sétálni, elképzeljük majdani önmagunkat is választottunk oldalán, igen, mi is így szeretnénk megöregedni. Ugyanakkor, amikor a realitásokat nézzük, azt láthatjuk, hogy a házasságok jelentős százaléka manapság válással végződik. A vágyunk és a magunk körül látott valóság között meglehetősen nagy szakadékot, hamis reményeket és üres ígéreteket találunk.

Mit tehetünk azért, hogy vágyaink realitássá váljanak? Honnan tudhatjuk, hogy kapcsolatunk a vágyaink irányába tart? Első körben szembe kell néznünk a  valósággal, és fel kell mérjük,  vajon rendelkezik- e kapcsolatunk azzal a néhány alappillérrel, amelyek mentén a közös jövőképet építhetjünk partnerünkkel.

Nézzük meg közelebbről ezeket az alappilléreket, mindezt tegyük úgy, hogy nem csak a másikra vonatkoztatva vesszük sorba, hanem önmagunkkal is szembenézünk közben. Hiszen a párkapcsolat mindig két emberről szól.

1. Bizalom – azaz megbízol-e a párodban?

A bizalom az első, és talán a legfontosabb kritérium. Ha ez nincs meg a kapcsolatban, a további alappillérek  együttes megléte is kevés lesz a tartóssághoz.

De mit értünk a bizalom alatt? Azt, hogy vajon megbízható-e a párom,  számíthatok-e rá minden helyzetben. Azaz betartja-e a megállapodásokat, és az ígéreteket? És vajon ugyanezt elmondhatja ő is rólam?

2. Az intimitás dimenziói- Te és a párod illetek-e egymáshoz az intimitás különböző dimenzióiban:

• Fizikai intimitás: ölelés-, csokolózás-, simogatás igényetek vajon egyezik-e?
• Érzelmi intimitás: az érzések kifejezési képessége megegyezik-e, azaz  hasonlóan meg tudtok-e nyílni érzelmileg? Vajon szavak, tettek, érdeklődések formájában ki tudjátok-e fejezni érzelmeiteket úgy, ahogy azt  a másik igényli?
•  Intellektuális intimitás: egymás intellektusa vonzó-e számotokra, fel tudtok-e nézni egymásra?Képesek vagytok-e odafigyelni és meghallgatni a másikat, őszinte érdeklődéssel az őt foglalkoztató témák iránt?
•  Közös aktivitás: Vannak-e közös, élményekkel teli időtöltéseitek? Olyan alkalmak, amelyeket a megosztott élmények mentén mindketten pozitív emlékekként őriztek meg?      

      3.  Milyen emberré válsz a párod mellet, azaz mit vált ki belőled?
      Vajon egy előnyösebb, vagy egy előnytelenebb oldalad mutatkozik meg a másik hatására? Es a Te hatásod belőle mit vált ki? Ő milyenné válik melleted? Szereted magad ebben a kapcsolatban? Ő szereti magát melletted

    

      4.  A párod kommunikációs stílusa növeli vagy rombolja az önbizalmad?

Hogy érzed magad, amikor a párod hozzád beszél? Értékes embernek, egyenrangúnak, elismertnek, vagy esetleg lenézettnek, megtűrtnek, megalázottnak? És vajon ő hogyan érzi magát amikor te szólítod meg, te beszélsz hozzá?

5. Hogyan bírkoztok meg  a konfliktusokkal?

A konfliktusok megléte természetes a kapcsolatokban és nem szükségszerűen teszi tönkre azokat, olykor még a kapcsolat előnyére is válhat. A kulcs abban rejlik, hogyan kezelitek a konfliktusokat. Harcoltok-e egymással konfliktus esetén, vagy netán valamelyik fél lefagy? Ha ezek valamelyike történik, kevés esélye van az elmozdulásnak és a hatékony konfliktus megoldásnak.  Ha azonban a helyzet megoldását és nem a másik fél legyőzését vagy támadását tartjuk szem előtt, akkor sokkal hatékonyabban tudjuk megoldani konfliktusainkat. Ha pedig megoldottuk a helyztetet, akkor a megbocsátás vagy elfelejtés a leghatékonyabb stratégia.

6. Hogyan bírkóztok meg a külső nehézségekkel, krízisekkel?

Vajon a krízisek, külső stresszorok közelebb hoznak egymáshoz vagy eltávolítanak? Nehéz élethelyzetben felnőttként vagy gyerekként álltok helyt? Képesek vagytok osztozni a rossz élményekben is, vagy csak a jókban?

     7. Egyetértetek-e anyagi kérdésekben?

Vitatkoztok-e vagy sem pénzügyi kérdésekben? Egyetértesz-e mindazzal, amire partnered költi a pénzt. És ő egyetért-e azzal, amire te költöd? Elégedettek vagytok-e általában azzal amitek van, vagy állandóan többre vágytok? Az anyagi kérdésekben egy csapatként tudtok döntést hozni?

Érdemes elgondolkodni ezen a hét alappilléren. Érdemes feltenni a kérdéseket, és legmélyebb őszinteséggel megválaszolni azokat mind a magunk, mind párunk oldalárol. Ha oszinték és nyitottak vagyunk, továbbá fejlődni akarunk, akkor  meglévő, vagy jövőbeli kapcsolatunkat a hét alappilér mentén csodálatos társkapcsolattá formálhatjuk. Ne féljünk tehát a kérdésektől és a válaszok mentén történő szembenézésektől. Kulcsot jelentenek önmagunkhoz, társunkhoz és kapcsolatunk harmóniájához.

Porkoláb-Minarik Annamária

Klinikai szakpszichológus