Manapság -sok más között- egy, a pszichológusok körében meglehetősen vitatott- "divathóbort" dívik, miszerint minél több mindent préseljünk bele a gyerekkorba, hogy csemeténk kiváló képességekkel rendelkezzen majd a későbbiekben. Ezt a szülők többsége jó szándékkal teszi, sokszor tudományos kutatásokra hivatkozva (bizonyított ugyanis, hogy a gyermekkori tanulékonyság és fogékonyság az új ismeretekre jóval nagyobb, mint később). Sajnos ezen túlzások miatt a nevelési tanácsadók, pedagógusok és gyermekpszichológiai, pszichiátriai rendelők egyre töb szorongó és egyéb lelki problémákkal küzdő gyerekkel találkoznak, mert a gyerekeket túlnyomják, a rengeteg különóra, fejlesztés nevében. Arról nem is beszélve, hogy a spontán játék s kreativitás idejét is elveszik a kicsiktől, ami adott életkorban az egyik legfontosabb kognitív és mozgásos fejlesztés. Érdemes tehát átgondolni, hogy mivel használunk és ártunk a gyereknek, hagyni időt nekik játékra, a világ felfedezésére saját ütemükben és rengeteg mozgásra-szabadon, együtt a családdal:
Továbbiak itt olvashatóak: Mindent a teljesítményért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése