2013. március 6., szerda

Hűség vagy hűtlenség


A párkapcsolatok – mint ahogy a névben is benne van- egy pár révén működnek harmónikusan. Ez azt is jelenti, hogy ha egy harmadik fél belép a kapcsolatba, a harmónia megtörik, valaki, no meg a kapcsolat egésze sérülni fog.  De tudjuk-e, mi minden mozgatja  a hűség vagy a hűtlenség irányába a feleket? Nézzük meg a témát kicsit közelebbről, nemtől függetlenül, ezúttal az  evolúciós pszichológia mindenki által ismert szempontjait félretéve.

Ahhoz, hogy valaki hűséges maradjon párjához sok tényező szükséges.  Először is kell, hogy bizzon önmagában, azaz megfelelő és biztos alapokon álljon az önbizalma. Ha valaki mindig mástól várja a visszaigazolást, és az elismerést, akkor könnyen megesik, hogy kapcsolatait ideaképei mentén válogatja, azaz  aki kellően visszatükrözi, vagy megerősíti értékeit, ott megleli a szerelmet. Igen ám, de ez csapda helyzet , mivel a baj bekövetkezik, amint a kapcsolat már rutinosabbá válik- és ez bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, elkerülhetetlen-, azaz a kezdei ideális társból a partner reális társsá válik. Ilyenkor visszajelzései is reálissá válnak. Ebben az esetben a bizonytalan önbizalmú ember új irányokba kezd nézni, és keres egy olyan felet – sok esetben a meglévő kapcsolat mellett-, aki majd ismételten megerősíti ideaképeit.  

A hűséghez elköteleződés is kell, azaz képes kell hogy legyen az ember hosszú távon, egy irányba tartani, kötődni és ragaszkodni társához. Az elköteleződés nem más, mint szándék, hogy nem kívánunk kilépni, sem kikacsintani a kapcsolatból. A kötödés olyan pszichológiai állapot, amelyben a közelség , a biztonság és az intimitás felhangosodik,  biztosítva ezzel a  lelki egészség fenntartását.

A harmadik allapillér a tisztelet. A tisztelet és a megbecsülés igénye alapvető szükségleteink közé tartozik, így a másik iránti tisztelet morális értéke megalapozza a hosszú távú, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot. A félrelépés a másik tiszteletben tarásának félredobását is jelenti, az őszinteség hiánya, a hazúgság vagy eltitkolt valóság a másik önbecsülését aláássa.

A negyedik alappilér az önismeret. Ha megfelelően ismerjük saját mozgatórugóinkat, akkor nem arra használjuk társunkat, hogy asszisztáljon személyiségünk megnyilvánulásaihoz, elkerülve ezáltal a klasszikus kommunikációs és kapcsolati problémákat. Ha ismerjük önmagunkat, akkor képesek vagyunk felülkerekedni saját hangulataink által kreált valóságunkon, így az egyes problémák esetén nem feltétlenül a másikban, vagy a kapcsolatban keressük a hibát.

Végül az ötödik alappillér az erő, vagy értékrendbeli tartás, ami megakadályozza a félrelépést. Mivel minden kapcsolat egy idő után veszít kezdeti varázsából, az elcsábulás lehetősége adottá válik. Minden elcsábulási vagy flörtölési helyzetben van egy pillanat, amikor döntést hozunk, amikor a gondolatban eljátszottat valósággá tesszük, vagy nem tesszük. És ezen a pillanaton múlik, hogy hűségesek leszünk, vagy hűtlenek. Ha megfelelően kötődünk és elköteleződtünk, ha kapcsolatunk múltját és jelenét értékeljük, ha tiszteletben tartjuk a partnerünket, és a hűség  vállalt erényünk, akkor abban az első pillanatban nemet mondunk, megállunk. Ez az a pont, amikor tovább lépnénk a megjelent harmadikkal, legyen az egy ártatlannak tűnő telefonszám csere, vagy az első személyes sms, levélváltás, stb. Ezen a ponton még meg tudunk állni, hiszen itt még nem megyünk túlzottan mélyre érzelmileg, ami után már nincs visszaút. Itt kell mérlegelnünk, megéri-e megkockáztatni a jelenlegi kapcsolatunkat egy hirtelen fellépő vágy, szenvedély beteljesítése miatt, vagy nem.
Ha mérlegelünk, gyakran rájöhetünk, hasonló érzéseket meglévő kapcsolatunk is megmozgatott valaha bennünk, és ha az megváltozott, idővel ez az igéretesnek tűnő is meg fog. És itt kell feltennünk a kérdést, vajon megéri e megkockáztatnunk, netán eldobnunk mindent egy illúzióért.

Porkoláb-Minarik Annamária
klinikai szakpszichológus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése