Mi is a nőkben a szerepkonfliktus? Mit hordoznak a szerepek egyáltalán? Van-e rájuk befolyásunk? A nők helyzete valljuk meg nem egyszerű. Ma már természetes, sőt elvárt, hogy egy nő dolgozzon, mi több valósítsa meg önmagát, de mindezt persze úgy, hogy a hagyományos női szerepeket is szépen sorra teljesítse be.
Építsünk karriert, lépjünk egyre feljebb a ranglétrán , hogy aztán az egészet sutba vágva azon kezdjünk dolgozni, hogy visszaszerezzük nőiességünket és a társadalmi (no meg a családi/baráti) elvárásoknak megfelelve gyerekeket szüljünk. Mindeközben persze legyünk egyszerre fittek, szépek, kedvesek, no meg határozottak, önállóak és erősek, de azért maradjunk gyengédek, gyámoltalanok , esendők is, hogy a talpraesettségről és a szendeségről már ne is beszéljünk. A külvilág folyamatosan árgus tekintettel figyel bennünket, és kéretlenül visszavág, ha nem vagyunk topon valamelyik szerepünkben. Váltsunk egyik pillanatról a másikra üzletasszonyból anyává, majd kiszaladva a konyhába legyünk szakácsnők, de azért a fakanál mellett másik kezünkbe ügyesen egyensúlyozzunk egy enciklopédiát is, mert persze az intellektusunkat sem hanyagolhatjuk el.
A nagy erőlködésben közben csak egy mély sóhajunk árulkodik arról, milyen nehéz is megfelelni az egymásnak sokszor ellentmondó tulajdonságokat-, viselkedéseket tartalmazó szerepeinknek, és milyen fárasztó egy pillanat alatt kilépni az egyikből, hogy mosolyogva átlépjünk a másikba. Közelítsük csak ezt a képet. Munkahelyünkön gyakran egész nap érzelmeinket félretéve kemény döntéseket kell meghoznunk, férfiakkal kell harcolnunk, óriási felelősségeket kell vállaljunk - olyan tulajdonságainkat előtérbe tolva, amelyek hagyományos értelemben nem nevezhetőek nőiesnek. Majd valahogyan a hazafelé vezető úton kell átalakulnunk bűbájos feleséggé, megértő anyukává, vagy jókedvű, csacsogó barátnővé, elővarázsolva személyiségünk feminin oldalát. Nem lazíthatunk se itt, se ott, mert a környezet kíméletlenül visszajelez.
Olykor előfordul, hogy beleragadunk a munkahelyi szerepünkbe, és akkor bizony jön a hidegzuhany-mert az irodában elismert tulajdonságaink egyszerre üldözötté válnak otthonunkban. Előnyeink hátrányaink lesznek, és azon kapjuk magunkat, hogy elmerengtünk, hol is veszítettük el önmagunkat? Ezen a ponton kell megállnunk egy pillanatra, és önmagunkkal tisztázni, mit és miért vállalunk, hova helyezzük önazonosságunk fókuszát. Számot vetni, mikor tettünk valamit csak azért, mert jólesett, értelem és ok nélkül, csak az érzés, az élmény kedvéért. Mikor éreztük azt, hogy a helyünkön vagyunk, függetlenül attól ki, mit várt el tőlünk. Azokban a pillanatokban vagyunk önmagunk. Soha ne vegyük hát túl komolyan egyes szerepeinket, inkább engedjünk játékteret ösztönös, olykor értelmetlennek tűnő viselkedésmódoknak is. Csak azért mert jól esik. Csak mert érzésekkel tölt fel. Mert nők vagyunk.
Porkoláb-Minarik Annamária
klinikai szakpszichológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése